Családterápia
A családterápia olyan pszichoterápiás módszer, amely megpróbálja feltárni és enyhíteni a család rendszerén belül aktuálisan összefonódó érzelmi problémákat úgy, hogy a családtagoknak segít a diszfunkcionális kapcsolati mintákat megváltoztatni. Ennek érdekében az „itt és most” megjelenő kapcsolati viselkedésre irányítja a figyelmet. Számos családterápiás irányzat létezik. Közös bennük a rendszerszemléletű megközelítés. A terápia gyakorlatára az egyes irányzatok ötvözése jellemző.
A családterápia lényege
A családterápia célja, hogy elősegítse a család diszfunkcionális mintáinak megváltoztatását, adaptívabb új viselkedésminta kialakítását, új családi egyensúly megteremtését. Pozitív módszer, amely a család erőforrásaira épít. Alapgondolata, hogy a család minden tagjának megvan a sajátos szerepe a probléma kialakulásában. Pozitív átkeretezéssel mutat rá az adott helyzet jó oldalaira, hibáztatás és bűnbakképzés nélkül. A közös felelősség hangsúlyozása pozitív értelemben történik, változásorientált, jövőbe mutató attitűddel. A terapeuta nem gyógyító, hanem kíváncsi, aktív közvetítő, aki elősegíti a család problémáinak megoldását.
A terápia jellemzői
A rendszerszemléletű megközelítés a család egészét tekinti a terápiás beavatkozás egységének. A terápia fókuszában a család, illetve a tagjainak jelentős családi kapcsolatai állnak. A családterápiában a tünet illetve a tünethordozó a család egészének metaforikus módon megnyilvánuló zavarát, diszfunkcióját képviseli.
A családterápiák időhatárosak, jellemzően 12-15 alkalmat vesznek igénybe, a probléma típusától és súlyosságától függően. A találkozók másfél órásak, hosszabbak az egyéni terápiában megszokottnál, mivel fontos, hogy meg tudjon jelenni az összes családtag szempontja és a köztük lévő interakció is. A családterápiát ideális esetben kettős vezetéssel, ko-terápiában, egy férfi és egy nő terapeuta végzi. A találkozókon mindig minden érintett családtagnak részt kell vennie. Családterápiák során a felnőtteket érintő kérdéseknél a gyermekeknek nem kell jelen lenniük. A családterapeuták a változás elősegítése érdekében különféle eszközöket, helyzetgyakorlatokat, otthon elvégzendő feladatokat alkalmaznak. Ilyen például a családfa (genogram), a családszobor, a szerepcsere, kommunikációs technikák, stb.
Mi a különbség a párterápia és a családterápia között?
Magyarországon a családterápia elnevezés foglalja magában a párterápiákat is. A módszerben nincs különbség, ezért elnevezést sem különítik el. Párterápiának szokás nevezni, ahol csak a párkapcsolat tagjai vesznek részt, csak a párt érinti a probléma (pl. szexuális problémák), vagy ahol még nincsenek közös gyermekek a kapcsolatban.
Milyen pszichés zavarok kezelésére alkalmazható?
Lehet önálló terápiás módszer vagy kombinálható egyéb terápiás formákkal. Kiegészítheti egyik vagy másik családtag egyéni terápiáját annak különböző fázisaiban. A családterápiát és az egyéni terápiát ugyanaz a szakember egyszerre nem végezheti.
Javasolt minden olyan esetben, ahol a pszichés probléma a kialakult családi helyzettel függhet össze, ill. amikor a tünethordozó a gyermek, vagy a serdülő. Illetve jelentősebb párkapcsolati, családi krízis, veszteséghelyzet kapcsán. Családterápia javasolt az alábbi pszichés zavarok kezelésénél:
Mikor nem javasolt családterápiába kezdeni?
Kik végezhetnek családterápiát?
Családterápiát végezhet:
Hivatkozások
Javasolt irodalom:
A családterápia lényege
A családterápia célja, hogy elősegítse a család diszfunkcionális mintáinak megváltoztatását, adaptívabb új viselkedésminta kialakítását, új családi egyensúly megteremtését. Pozitív módszer, amely a család erőforrásaira épít. Alapgondolata, hogy a család minden tagjának megvan a sajátos szerepe a probléma kialakulásában. Pozitív átkeretezéssel mutat rá az adott helyzet jó oldalaira, hibáztatás és bűnbakképzés nélkül. A közös felelősség hangsúlyozása pozitív értelemben történik, változásorientált, jövőbe mutató attitűddel. A terapeuta nem gyógyító, hanem kíváncsi, aktív közvetítő, aki elősegíti a család problémáinak megoldását.
A terápia jellemzői
A rendszerszemléletű megközelítés a család egészét tekinti a terápiás beavatkozás egységének. A terápia fókuszában a család, illetve a tagjainak jelentős családi kapcsolatai állnak. A családterápiában a tünet illetve a tünethordozó a család egészének metaforikus módon megnyilvánuló zavarát, diszfunkcióját képviseli.
A családterápiák időhatárosak, jellemzően 12-15 alkalmat vesznek igénybe, a probléma típusától és súlyosságától függően. A találkozók másfél órásak, hosszabbak az egyéni terápiában megszokottnál, mivel fontos, hogy meg tudjon jelenni az összes családtag szempontja és a köztük lévő interakció is. A családterápiát ideális esetben kettős vezetéssel, ko-terápiában, egy férfi és egy nő terapeuta végzi. A találkozókon mindig minden érintett családtagnak részt kell vennie. Családterápiák során a felnőtteket érintő kérdéseknél a gyermekeknek nem kell jelen lenniük. A családterapeuták a változás elősegítése érdekében különféle eszközöket, helyzetgyakorlatokat, otthon elvégzendő feladatokat alkalmaznak. Ilyen például a családfa (genogram), a családszobor, a szerepcsere, kommunikációs technikák, stb.
Mi a különbség a párterápia és a családterápia között?
Magyarországon a családterápia elnevezés foglalja magában a párterápiákat is. A módszerben nincs különbség, ezért elnevezést sem különítik el. Párterápiának szokás nevezni, ahol csak a párkapcsolat tagjai vesznek részt, csak a párt érinti a probléma (pl. szexuális problémák), vagy ahol még nincsenek közös gyermekek a kapcsolatban.
Milyen pszichés zavarok kezelésére alkalmazható?
Lehet önálló terápiás módszer vagy kombinálható egyéb terápiás formákkal. Kiegészítheti egyik vagy másik családtag egyéni terápiáját annak különböző fázisaiban. A családterápiát és az egyéni terápiát ugyanaz a szakember egyszerre nem végezheti.
Javasolt minden olyan esetben, ahol a pszichés probléma a kialakult családi helyzettel függhet össze, ill. amikor a tünethordozó a gyermek, vagy a serdülő. Illetve jelentősebb párkapcsolati, családi krízis, veszteséghelyzet kapcsán. Családterápia javasolt az alábbi pszichés zavarok kezelésénél:
- Evési zavarok: anorexia, bulimia.
- Ürítési zavarok: funkcionális encopresis, funkcionális enuresis.
- Gyermekkori asthma.
- Szenvedélybetegségek.
- Skizofrénia: elsősorban serdülő és fiatal korban indokolt.
- Szorongásos zavarok: pánik szindróma, fóbiák.
- Szexuális diszfunkciók.
- Krízishelyzet: pl. Válás; szuicid kísérlet.
Mikor nem javasolt családterápiába kezdeni?
- Amennyiben családon belüli erőszak, abúzus (bántalmazás gyanúja esetén, tények hiányában) állhat fenn.
- Valamely szülő aktív pszichotikus paranoid állapotban van.
- A szülők képtelenek az őszinteségre, hazugság, hamisság bizonyos.
- Valamilyen komoly titok köti a családot.
- Valamilyen vallási, kulturális vagy egyéb előítélet él a családterápiával kapcsolatban.
- Az extrém fokú ellenállás áll fenn, aminek kezelése szomatikus, vagy pszichés súlyosbodással járhat.
Kik végezhetnek családterápiát?
Családterápiát végezhet:
- Magyar Családterápiás Egyesület által igazolt, családterapeuta módszerspecifikus képzettséggel rendelkező klinikai szakpszichológus, pszichológus, orvos, szociális munkás, szociálpedagógus, pedagógus, pasztorálpszichológus, mentálhigiénikus, védőnő, lelki-gondozó felsőfokú alapdiplomával rendelkező szakember.
- Magyar Családterápiás Egyesület által igazolt, családi-tanácsadó képzettséggel rendelkező más felsőfokú alapdiplomával rendelkező szakember.
Hivatkozások
- Szőnyi Gábor (szerk.) 2015 A pszichoterápia tankönyve. Medicina Könyvkiadó, Budapest.
- Biró-Komlósi (szerk.) 2001 Családterápiás olvasókönyv I. kötet. Animula Kiadó, Budapest.
Javasolt irodalom:
- H. & I. Goldenberg 2008. Áttekintés a családról I. Animula Kiadó, Budapest.
Írta: Sinkó Dóra
