Gyakori kérdések a bizonyítékokon alapuló pszichoterápiákkal kapcsolatban
Mit jelent az, hogy kutatások által bizonyított?
Többféle meghatározása van annak, hogy mit tekintünk egy pszichológiai kezelés kutatási bizonyítékának és ennek megfelelően a bizonyítékok szintjének is többféle értelmezése van. A Chambless és mtsai (1998) által javasolt és az Amerikai Pszichológiai Társaság Klinikai Pszichológia szekciója által is alkalmazott kritériumok alapján azt lehet mondani, hogy egy kezelési eljárás hatékonyáságát randomizált kontrollált kísérletben (RCT) - vagy ennek logikai ekvivalensével - kell vizsgálni. Bár többféle kutatási elrendezésben lehet vizsgálni egy terápia hatékonyságát, csak az RCT-k azok, amelyekből megbízható következtetést lehet levonni.
Kik és mi alapján döntik el, hogy milyen kezelések hatékonyak egy-egy mentális zavar kezelésében?
Az itt olvasható kezelési módok teszteléséről szóló tudományos eredményeket az Amerikai Pszichológiai Társaság (APA) Klinikai Pszichológia szekciója, a 12. Divízió munkatársai értékelték és értékelik folyamatosan. Az értékelés alapját Chambless és mtsai (1998) irányelvei adják, amelyek alapvetően az Evidencia Alapú Orvoslás (Evidence Based Medicine, EBM) átfogó elvein alapulnak. Mi az APA 12. Divíziójának értékeléseit vettük át.
Léteznek más, hasonló szisztéma alapján létrehozott értékelési rendszerek is, például az angol National Institute for Health and Care Excellence (NICE) vagy az amerikai National Registry of Evidence-based Programs and Practices (NREPP).
Mit jelent az, hogy “magas” és “közepes” szintű kutatási bizonyíték?
A rendelkezésre álló tudományos bizonyítékoknak különböző fokozatai vannak. “Magas” szintű bizonyítékról akkor beszélhetünk egy adott kezelés esetében, ha un. “jól megalapozott” kezelésről van szó. Pszichológiai kezelések esetében ennek a kritériuma (Chambless és mtsai, 1998 és 2001) az, hogy legalább két randomizált kontrollált kísérletben (RCT) kell demonstrálni az adott kezelési mód
a) nagyobb hatékonyságát placeboval vagy más kezeléssel szemben és/vagy
b) korábban már bizonyítottan hatékony kezeléssel megegyező hatékonyságát megfelelő minta elemszám mellett.
“Közepes” szintű bizonyítékról akkor beszélünk, ha un “valószínűleg hatékony” kezelésről van szó (Chambless és mtsai, 2001). Ennek kritériuma az, hogy a) két vizsgálat bizonyítja az adott kezelés nagyobb hatékonyságát várólistás kontroll csoportokhoz képest VAGY b) egy vagy két vizsgálat jól megtervezett vizsgálatban kell igazolni a kezelés hatékonyságát. Továbbá a “magas” és “közepes” bizonyítkokat jelenthet az is, ha számos jól megtervezett esettanulmány igazolja a kezelés hatékonyságát.
Minden pszichológus egyetért abban, hogy mely módszerek bizonyítottan hatékonyak?
Nem. Van egy egészséges szakmai vita arról, hogy mi tekinthető tudományos bizonyítéknak, és, hogy mely módszereket, kezelési eljárásokat támaszt alá megfelelő mennyiségű és minőségű kutatási eredmény. Arról is folyik vita, hogy lehet-e egyáltalán mérni a pszichés kezelések hatékonyságát, illetve, hogy ha mérünk valamit, akkor pontosan mit is mérünk? Néhány fontos szempont e téma kapcsán:
A terápia módszere az egyetlen összetevő, ami meghatározza a kezelés hatékonyságát?
Nem, biztosan nem. A kliens/páciens motivációja, a terapeuta elkötelezettsége és a terápiás kapcsolat olyan tényezők, amelyek szintén hozzájárulnak a módszer hatékonyságához. Semmilyen körülmények között nem szeretnénk ezeknek a faktoroknak a terápia hatékonyságában betöltött szerepét leértékelni.
Minden, a listában található terápiás módszer elérhető Magyarországon?
Közülük sok igen, de nem mind. Azokban az esetekben, ahol tudomásunk van arról, hogy az adott terápiás módszernek van képzése Magyarországon, azt külön jeleztük. Természetesen az is előfordulhat, hogy egy szakember külföldön, vagy adott esetben (amennyiben a módszer elsajátítása nem kötött képzéshez) -, ha a terapeuta rendelkezik a megfelelő alapvégzettséggel (pl. pszichiáter, klinikai szakpszichológus), autodidakta módon sajátította el a módszer alapjait és alkalmazza itthon.
Többféle meghatározása van annak, hogy mit tekintünk egy pszichológiai kezelés kutatási bizonyítékának és ennek megfelelően a bizonyítékok szintjének is többféle értelmezése van. A Chambless és mtsai (1998) által javasolt és az Amerikai Pszichológiai Társaság Klinikai Pszichológia szekciója által is alkalmazott kritériumok alapján azt lehet mondani, hogy egy kezelési eljárás hatékonyáságát randomizált kontrollált kísérletben (RCT) - vagy ennek logikai ekvivalensével - kell vizsgálni. Bár többféle kutatási elrendezésben lehet vizsgálni egy terápia hatékonyságát, csak az RCT-k azok, amelyekből megbízható következtetést lehet levonni.
Kik és mi alapján döntik el, hogy milyen kezelések hatékonyak egy-egy mentális zavar kezelésében?
Az itt olvasható kezelési módok teszteléséről szóló tudományos eredményeket az Amerikai Pszichológiai Társaság (APA) Klinikai Pszichológia szekciója, a 12. Divízió munkatársai értékelték és értékelik folyamatosan. Az értékelés alapját Chambless és mtsai (1998) irányelvei adják, amelyek alapvetően az Evidencia Alapú Orvoslás (Evidence Based Medicine, EBM) átfogó elvein alapulnak. Mi az APA 12. Divíziójának értékeléseit vettük át.
Léteznek más, hasonló szisztéma alapján létrehozott értékelési rendszerek is, például az angol National Institute for Health and Care Excellence (NICE) vagy az amerikai National Registry of Evidence-based Programs and Practices (NREPP).
Mit jelent az, hogy “magas” és “közepes” szintű kutatási bizonyíték?
A rendelkezésre álló tudományos bizonyítékoknak különböző fokozatai vannak. “Magas” szintű bizonyítékról akkor beszélhetünk egy adott kezelés esetében, ha un. “jól megalapozott” kezelésről van szó. Pszichológiai kezelések esetében ennek a kritériuma (Chambless és mtsai, 1998 és 2001) az, hogy legalább két randomizált kontrollált kísérletben (RCT) kell demonstrálni az adott kezelési mód
a) nagyobb hatékonyságát placeboval vagy más kezeléssel szemben és/vagy
b) korábban már bizonyítottan hatékony kezeléssel megegyező hatékonyságát megfelelő minta elemszám mellett.
“Közepes” szintű bizonyítékról akkor beszélünk, ha un “valószínűleg hatékony” kezelésről van szó (Chambless és mtsai, 2001). Ennek kritériuma az, hogy a) két vizsgálat bizonyítja az adott kezelés nagyobb hatékonyságát várólistás kontroll csoportokhoz képest VAGY b) egy vagy két vizsgálat jól megtervezett vizsgálatban kell igazolni a kezelés hatékonyságát. Továbbá a “magas” és “közepes” bizonyítkokat jelenthet az is, ha számos jól megtervezett esettanulmány igazolja a kezelés hatékonyságát.
Minden pszichológus egyetért abban, hogy mely módszerek bizonyítottan hatékonyak?
Nem. Van egy egészséges szakmai vita arról, hogy mi tekinthető tudományos bizonyítéknak, és, hogy mely módszereket, kezelési eljárásokat támaszt alá megfelelő mennyiségű és minőségű kutatási eredmény. Arról is folyik vita, hogy lehet-e egyáltalán mérni a pszichés kezelések hatékonyságát, illetve, hogy ha mérünk valamit, akkor pontosan mit is mérünk? Néhány fontos szempont e téma kapcsán:
- Wampold, B.E. (2001) The great psychotherapy debate: Models, methods, and findings. Lawrence Erlbaum Publisher, Mahwah, Nj.
- Borkovec, T. D., & Costonguay, L. G. (1998). What is the scientific meaning of empirically supported therapy?. Journal of Consulting and Clinical Psychology, 66(1), 136.
- Herbert, J. D. (2003). The science and practice of empirically supported treatments. Behavior Modification, 27(3), 412-430.
A terápia módszere az egyetlen összetevő, ami meghatározza a kezelés hatékonyságát?
Nem, biztosan nem. A kliens/páciens motivációja, a terapeuta elkötelezettsége és a terápiás kapcsolat olyan tényezők, amelyek szintén hozzájárulnak a módszer hatékonyságához. Semmilyen körülmények között nem szeretnénk ezeknek a faktoroknak a terápia hatékonyságában betöltött szerepét leértékelni.
Minden, a listában található terápiás módszer elérhető Magyarországon?
Közülük sok igen, de nem mind. Azokban az esetekben, ahol tudomásunk van arról, hogy az adott terápiás módszernek van képzése Magyarországon, azt külön jeleztük. Természetesen az is előfordulhat, hogy egy szakember külföldön, vagy adott esetben (amennyiben a módszer elsajátítása nem kötött képzéshez) -, ha a terapeuta rendelkezik a megfelelő alapvégzettséggel (pl. pszichiáter, klinikai szakpszichológus), autodidakta módon sajátította el a módszer alapjait és alkalmazza itthon.
