A gyász folyamata
Sokk
A halál hírének megtudásakor sokan tagadással reagálnak, érzelmileg bénultnak, kiüresedettnek érezhetik magukat. A haláleset híre azonban kiválthat egyfajta érzelmi vihart is. Mindkettő gyakori, normál reakció.
Kontrollált szakasz
A halálesettel kapcsolatban számos feladat lehet, melyek megpróbáltatást jelenthetnek. A gyászoló sokszor tehetetlenséget, önbizalmának csökkenését éli át. Ebben az időszakban egyesek túlságosan passzívak, mások fokozott tevékenységgel próbálják elterelni figyelmüket érzéseikről. Előtérbe kerülhet a haláleset miatt érzett düh, vádaskodás, ingerlékenység, bizalmatlanság. Ez az időszak érzelmi szempontból gyors és intenzív hullámzásokkal jellemezhető, miközben a gyászoló az ügyintézések során érzései elfojtására törekszik.
Tudatosulás
Sokan azt gondolják, hogy a temetés után már könnyebb lesz a gyász, azonban valójában a gyász legnehezebb szakasza kezdődik ekkor. Míg korábban a gyászolót lefoglalták a tennivalók, elvonták a figyelmét, addig ilyenkor előkerülnek a háttérbe szorult gondolatok, emlékek, érzések. Erőteljes váltakozó érzelmek, düh, bűntudat, szorongás, szomorúság vannak jelen ilyenkor. Mindez testi tünetekkel, a szellemi teljesítmény csökkenésével, a szociális kapcsolatoktól való visszahúzódással társulhat.
Átdolgozás
A tolakodó emlékképek és gondolatok helyét egyre inkább a tudatos emlékezés veszi át. A fájdalmas emlékek mellett egyre több a szép emlék. Bár a gyászoló gondolatainak középpontjában még mindig az elhunyt áll, a tünetek intenzitása csökken, az elkerülő magatartás oldódik, a racionális elfogadás nő. A gyászolóban erősödik az az érzés, hogy ezt a helyzetet fel tudja dolgozni.
Adaptáció, alkalmazkodás
A „gyász feldolgozása” olyan szakkifejezés, amely félreérthető lehet a gyászolók számára: sokan azt hiszik, hogy ezáltal „el kell felejteniük” szerettüket. A veszteség feldolgozása azt jelenti, hogy a gyászoló érzéseiben és emlékeiben az elhunyttal kapcsolatos múlt úgy él tovább, hogy emellett képes a megfelelő életvitelre. A gyászoló képessé válik arra, hogy a veszteséggel összefüggő új szerepeket betöltse. Az elveszített hozzátartozójáról már anélkül tud beszélni, hogy ez fájdalmat ébresztene benne. A gyászoló már tudja, hogy képes életének folytatására, céljainak megvalósítására. Gondolkodásában és magatartásában ismét megjelenik a kifelé fordulás, a jövőre irányultság. Újra tud bűntudat nélkül örülni az élet szépségeinek. A korábbi szociális kapcsolatok megújulnak, s a gyászoló képessé válik arra, hogy új, örömteli kapcsolatokat is kialakítson.
A gyász rendkívül intenzív tünetei 1-3 hónapon belül általában mérséklődnek, de az átdolgozás és az adaptáció pszichés folyamatai ennél jóval hosszabb ideig tarthatnak. Ritkán zárulhat le a gyász egy évnél rövidebb idő alatt, hiszen az első évben az egymást követő évfordulók újra és újra felerősíthetik a gyász érzéseit. Bár egy év elteltével a gyász legtöbb tünete jelentősen enyhül, számos körülmény, mint az öngyilkosság miatti gyász akadályozhatja a gyász egy éven belüli feldolgozását. Mindezeket figyelembe véve a gyászt – időtartamától függetlenül – akkor tekinthetjük feldolgozottnak, ha az adaptációra jellemző jegyek együttesen fennállnak, vagyis ha a gyászoló az elhunyt emlékével együtt élve képessé válik életének megfelelő folytatására.
A halál hírének megtudásakor sokan tagadással reagálnak, érzelmileg bénultnak, kiüresedettnek érezhetik magukat. A haláleset híre azonban kiválthat egyfajta érzelmi vihart is. Mindkettő gyakori, normál reakció.
Kontrollált szakasz
A halálesettel kapcsolatban számos feladat lehet, melyek megpróbáltatást jelenthetnek. A gyászoló sokszor tehetetlenséget, önbizalmának csökkenését éli át. Ebben az időszakban egyesek túlságosan passzívak, mások fokozott tevékenységgel próbálják elterelni figyelmüket érzéseikről. Előtérbe kerülhet a haláleset miatt érzett düh, vádaskodás, ingerlékenység, bizalmatlanság. Ez az időszak érzelmi szempontból gyors és intenzív hullámzásokkal jellemezhető, miközben a gyászoló az ügyintézések során érzései elfojtására törekszik.
Tudatosulás
Sokan azt gondolják, hogy a temetés után már könnyebb lesz a gyász, azonban valójában a gyász legnehezebb szakasza kezdődik ekkor. Míg korábban a gyászolót lefoglalták a tennivalók, elvonták a figyelmét, addig ilyenkor előkerülnek a háttérbe szorult gondolatok, emlékek, érzések. Erőteljes váltakozó érzelmek, düh, bűntudat, szorongás, szomorúság vannak jelen ilyenkor. Mindez testi tünetekkel, a szellemi teljesítmény csökkenésével, a szociális kapcsolatoktól való visszahúzódással társulhat.
Átdolgozás
A tolakodó emlékképek és gondolatok helyét egyre inkább a tudatos emlékezés veszi át. A fájdalmas emlékek mellett egyre több a szép emlék. Bár a gyászoló gondolatainak középpontjában még mindig az elhunyt áll, a tünetek intenzitása csökken, az elkerülő magatartás oldódik, a racionális elfogadás nő. A gyászolóban erősödik az az érzés, hogy ezt a helyzetet fel tudja dolgozni.
Adaptáció, alkalmazkodás
A „gyász feldolgozása” olyan szakkifejezés, amely félreérthető lehet a gyászolók számára: sokan azt hiszik, hogy ezáltal „el kell felejteniük” szerettüket. A veszteség feldolgozása azt jelenti, hogy a gyászoló érzéseiben és emlékeiben az elhunyttal kapcsolatos múlt úgy él tovább, hogy emellett képes a megfelelő életvitelre. A gyászoló képessé válik arra, hogy a veszteséggel összefüggő új szerepeket betöltse. Az elveszített hozzátartozójáról már anélkül tud beszélni, hogy ez fájdalmat ébresztene benne. A gyászoló már tudja, hogy képes életének folytatására, céljainak megvalósítására. Gondolkodásában és magatartásában ismét megjelenik a kifelé fordulás, a jövőre irányultság. Újra tud bűntudat nélkül örülni az élet szépségeinek. A korábbi szociális kapcsolatok megújulnak, s a gyászoló képessé válik arra, hogy új, örömteli kapcsolatokat is kialakítson.
A gyász rendkívül intenzív tünetei 1-3 hónapon belül általában mérséklődnek, de az átdolgozás és az adaptáció pszichés folyamatai ennél jóval hosszabb ideig tarthatnak. Ritkán zárulhat le a gyász egy évnél rövidebb idő alatt, hiszen az első évben az egymást követő évfordulók újra és újra felerősíthetik a gyász érzéseit. Bár egy év elteltével a gyász legtöbb tünete jelentősen enyhül, számos körülmény, mint az öngyilkosság miatti gyász akadályozhatja a gyász egy éven belüli feldolgozását. Mindezeket figyelembe véve a gyászt – időtartamától függetlenül – akkor tekinthetjük feldolgozottnak, ha az adaptációra jellemző jegyek együttesen fennállnak, vagyis ha a gyászoló az elhunyt emlékével együtt élve képessé válik életének megfelelő folytatására.
