Pszichoanalízis és pszichoanalitikus pszichoterápia
A pszichoanalízis és az ebből kialakuló terápiák (más néven pszichoanalitikus pszichoterápia, pszichodinamikus pszichoterápia, pszichoanalitikusan orientált terápia) az összes terápiás módszer közül a legambiciózusabb a terápiás célokat és a terápia alkalmazási területét, valamint egy-egy probléma különböző megközelítési módjait illetően. A pszichoanalízis Sigmund Freud felfedezéseivel kezdődött több mint egy évszázada, azonban módszerei sokat változtak azóta. A pszichoterápiák közül ez a legkomplexebb kezelési mód, jelentős hatása volt és van a legtöbb egyéb terápiára is.
A pszichoanalitikus pszichoterápia olyan pszichés beavatkozási módokra utal, amelyek elméleti és módszertani alapja a pszichoanalízis. Ez a terápiás módszer a felnőtt személyiség fejlődésének megértésében meghatározónak tartja a gyermekkori élményeket. A heti egy vagy két alkalmas terápiás ülések során a páciens a terapeutával szemben ül, a terápia hossza pedig néhány hónaptól több évig terjedhet.
A pszichoanalitikus pszichoterápia technikái tehát a pszichoanalízis technikáin alapulnak. Ezek közé tartoznak:
Szabad asszociáció:
A terápiás üléseknek szándékosan nincs formális struktúrája, ehelyett a páciens arról beszél, ami az eszébe jut, ami foglalkoztatja, vagyis “szabadon asszociál”. Ehhez az szükséges, hogy a páciens lazítson megszokott gondolkodási kontrollján, szavait, gondolatait ne cenzúrázza.
Értelmezés:
Legegyszerűbb formában azt a magyarázó jellegű állítást nevezzük értelmezésnek, amely összeköti a viselkedést, a gondolatokat, az érzelmeket vagy a tüneteket azok tudattalan eredetével, jelentésével.
A viszontáttételi érzések figyelembevétele:
A terapeuta pácienssel kapcsolatos saját érzéseit, fantáziáit, gondolatait figyelembe veszi abból a szempontból, hogy az mit mond, mit mutat a páciensről. A pszichoanalitikus terapeuta figyelembe veszi ezeket az érzéseket és felteszi magának a kérdést, hogy mit jelent, amit a pácienssel kapcsolatban érez, gondol?
Több száz terápiás ülés hangfelvételeit elemezve Blagys és Hilsenroth (2000) hét olyan technikai elemet azonosítottak, amelyek a pszichoanalitikus terápiák megkülönböztető jellemzői:
A fentieken túl a pszichoanalitikus pszichoterápia célja az, hogy a pszichés tünetek enyhülésén (remisszió) túlmenően a páciens lelki erősségét megalapozza, lehetővé téve ezáltal, hogy hatékonyabban szembenézzen a kihívásokkal, nehézségekkel, és egy teljesebb és gazdagabb életet élhessen a jelenben.
Forrás:
A British Psychoanalytic Council ‘Psychoanalytic psychotherapy: what’s the evidence?’ tájékoztatója alapján.
Hivatkozás:
Blagys, M., Hilsenroth, M (2000) Distinctive features of short-term psychodynamic-
interpersonal psychotherapy: a review of the comparative psychotherapy process literature. Clinical Psychology: Science and Practice, 7: 167-188.
A pszichoanalitikus pszichoterápia olyan pszichés beavatkozási módokra utal, amelyek elméleti és módszertani alapja a pszichoanalízis. Ez a terápiás módszer a felnőtt személyiség fejlődésének megértésében meghatározónak tartja a gyermekkori élményeket. A heti egy vagy két alkalmas terápiás ülések során a páciens a terapeutával szemben ül, a terápia hossza pedig néhány hónaptól több évig terjedhet.
A pszichoanalitikus pszichoterápia technikái tehát a pszichoanalízis technikáin alapulnak. Ezek közé tartoznak:
Szabad asszociáció:
A terápiás üléseknek szándékosan nincs formális struktúrája, ehelyett a páciens arról beszél, ami az eszébe jut, ami foglalkoztatja, vagyis “szabadon asszociál”. Ehhez az szükséges, hogy a páciens lazítson megszokott gondolkodási kontrollján, szavait, gondolatait ne cenzúrázza.
Értelmezés:
Legegyszerűbb formában azt a magyarázó jellegű állítást nevezzük értelmezésnek, amely összeköti a viselkedést, a gondolatokat, az érzelmeket vagy a tüneteket azok tudattalan eredetével, jelentésével.
A viszontáttételi érzések figyelembevétele:
A terapeuta pácienssel kapcsolatos saját érzéseit, fantáziáit, gondolatait figyelembe veszi abból a szempontból, hogy az mit mond, mit mutat a páciensről. A pszichoanalitikus terapeuta figyelembe veszi ezeket az érzéseket és felteszi magának a kérdést, hogy mit jelent, amit a pácienssel kapcsolatban érez, gondol?
Több száz terápiás ülés hangfelvételeit elemezve Blagys és Hilsenroth (2000) hét olyan technikai elemet azonosítottak, amelyek a pszichoanalitikus terápiák megkülönböztető jellemzői:
- Az érzelmekre és azok kifejeződésére való fókuszálás: a páciens megfigyeli saját érzelmeit a terápia során, a terapeuta segít neki megfogalmazni az átélt érzelmeket. Az érzelmi belátás, szemben az intellektuális belátással, lényeges változásokat eredményez.
- A zavaró gondolatok és érzések elkerülésére tett próbálkozások elemzése: az emberek számos módon megpróbálják elterelni a figyelmüket zavaró gondolataikról és érzéseikről - pl. az érzelmek helyett inkább tényekre koncentrálnak, vagy elhallgatnak az ülés során. A terapeuta arra bíztatja a pácienst, hogy fogalmazza meg zavaró érzéseit.
- Ismétlődő, visszatérő mintázatok azonosítása: a terapeuta megpróbálja azonosítani és a páciens segítségével megvizsgálni a páciens életében, kapcsolataiban, érzéseiben és gondolataiban megjelenő ismétlődő mintázatokat. Elképzelhető, hogy a páciens nagyon is tudatában van ezeknek, de az is lehet, hogy egyáltalán nem figyelt még fel ezekre a mintázatokra.
- Múltbéli élmények megvitatása: a pszichoanalitikus pszichoterapeuták egyetértenek abban, hogy a személy múltjának eseményei - különös tekintettel a korai kapcsolati élmények - befolyásolják a felnőttkori személyiséget és működésmódot. A páciens aktuális problémáinak jobb megértése céljából a terapeuták megvizsgálják a páciens múltját eseményeit, élményeit.
- A személyközi kapcsolatokra helyezett fókusz: a pszichoanalitikus pszichoterapeuták szerint a lelki zavarok nagy mértékben a páciens más személyekkel kialakított kapcsolatai problémáiban gyökereznek, ezért a terapeuta megpróbálja feltárni a páciens múltbéli és jelen kapcsolati jellemzőit.
- A páciens és terapeuta közti terápiás kapcsolat figyelembe vétele: a terapeuta figyelmet szentel a közte és a páciens között kialakuló kapcsolatnak (amit néha “áttételnek” is neveznek), mert a pszichoterápiás helyzet jellemzői, az a mód, ahogy a páciens a terapeutához viszonyul, a páciens több más kapcsolattípusában is fellelhető.
- A fantáziák feltárása: pszichoanalitikus pszichoterapeuta arra bíztatja a pácienst, hogy beszélje szabadon bármiről, ami az eszébe jut. Így a páciens számos dologról, pl. vágyairól, álmairól, fantáziáiról beszélhet a terápiában. Mindez fontos információt szolgáltat a terapeutának a páciensről, amit a terápiában felhasználhat.
A fentieken túl a pszichoanalitikus pszichoterápia célja az, hogy a pszichés tünetek enyhülésén (remisszió) túlmenően a páciens lelki erősségét megalapozza, lehetővé téve ezáltal, hogy hatékonyabban szembenézzen a kihívásokkal, nehézségekkel, és egy teljesebb és gazdagabb életet élhessen a jelenben.
Forrás:
A British Psychoanalytic Council ‘Psychoanalytic psychotherapy: what’s the evidence?’ tájékoztatója alapján.
Hivatkozás:
Blagys, M., Hilsenroth, M (2000) Distinctive features of short-term psychodynamic-
interpersonal psychotherapy: a review of the comparative psychotherapy process literature. Clinical Psychology: Science and Practice, 7: 167-188.
Írta: Bérdi Márk
