Az öngyilkossággal kapcsolatos gyakori tévhitek
TÉVES: Azok, akik beszélnek az öngyilkosságról, nem igazán fogják megtenni.
Majdnem mindenki, aki öngyilkosságot követ el vagy kísérel meg, tettét megelőzően jelzéseket, figyelmeztető jeleket ad. Ne hagyjuk figyelmen kívül az öngyilkossági fenyegetéseket. Az olyan kijelentések, mint “sajnálni fogod, ha meghalok”, “nem látok más kiutat” - bármilyen általánosan vagy viccelődően is hangozzanak, komoly öngyilkossági gondolatokat, érzéseket jelezhetnek.
TÉVES: Aki öngyilkossággal próbálkozik, az biztos őrült.
A legtöbb öngyilkosságot fontolgató ember nem pszichotikus vagy elmebeteg. Elkeseredettek, bánatosak, depressziósok vagy kétségbeesettek lehetnek, de a nagyon nagy szorongás, lelki fájdalom nem szükségszerűen mentális betegség jele.
TÉVES: Ha valaki egyszer eldöntötte, hogy megöli magát, akkor semmi sem fogja ebben megakadályozni.
Még a legsúlyosabb depressziós személynek is vegyesek az érzései a halállal kapcsolatban, a legutolsó pillanatig ingadozik az élni és meghalni akarás között. A legtöbb öngyilkos nem akarja a halált. A fájdalmat akarja megszüntetni. Tűnjön bár ellenállhatatlannak, a “mindennek véget vetni” késztetés nem tart örökké.
TÉVES: Az öngyilkosságot elkövetők azok, akik nem voltak hajlandók segítséget kérni.
A felmérések szerint az öngyilkosságot elkövetőek több mint fele orvosi segítséget kér az öngyilkosságot megelőző hat hónap során.
TÉVES: Ha öngyilkosságról beszélünk valakivel, akkor ez ötleteket adhat neki.
Nem ad morbid ötleteket azzal, ha beszél az öngyilkosságról. Valójában az ellenkezője igaz: beszélgetést kezdeményezni, nyíltan beszélni valakivel az öngyilkosságról az egyik legnagyobb segítség, amit nyújthat.
Szeretné tudni, hogy segíthet valakinek, aki öngyilkosságot fontolgat? Aggódik valakiért? Tudjon meg többet az öngyilkosságról és a megelőzésről!
(Forrás: SAVE - Suicide Awareness Voices of Education)
Majdnem mindenki, aki öngyilkosságot követ el vagy kísérel meg, tettét megelőzően jelzéseket, figyelmeztető jeleket ad. Ne hagyjuk figyelmen kívül az öngyilkossági fenyegetéseket. Az olyan kijelentések, mint “sajnálni fogod, ha meghalok”, “nem látok más kiutat” - bármilyen általánosan vagy viccelődően is hangozzanak, komoly öngyilkossági gondolatokat, érzéseket jelezhetnek.
TÉVES: Aki öngyilkossággal próbálkozik, az biztos őrült.
A legtöbb öngyilkosságot fontolgató ember nem pszichotikus vagy elmebeteg. Elkeseredettek, bánatosak, depressziósok vagy kétségbeesettek lehetnek, de a nagyon nagy szorongás, lelki fájdalom nem szükségszerűen mentális betegség jele.
TÉVES: Ha valaki egyszer eldöntötte, hogy megöli magát, akkor semmi sem fogja ebben megakadályozni.
Még a legsúlyosabb depressziós személynek is vegyesek az érzései a halállal kapcsolatban, a legutolsó pillanatig ingadozik az élni és meghalni akarás között. A legtöbb öngyilkos nem akarja a halált. A fájdalmat akarja megszüntetni. Tűnjön bár ellenállhatatlannak, a “mindennek véget vetni” késztetés nem tart örökké.
TÉVES: Az öngyilkosságot elkövetők azok, akik nem voltak hajlandók segítséget kérni.
A felmérések szerint az öngyilkosságot elkövetőek több mint fele orvosi segítséget kér az öngyilkosságot megelőző hat hónap során.
TÉVES: Ha öngyilkosságról beszélünk valakivel, akkor ez ötleteket adhat neki.
Nem ad morbid ötleteket azzal, ha beszél az öngyilkosságról. Valójában az ellenkezője igaz: beszélgetést kezdeményezni, nyíltan beszélni valakivel az öngyilkosságról az egyik legnagyobb segítség, amit nyújthat.
Szeretné tudni, hogy segíthet valakinek, aki öngyilkosságot fontolgat? Aggódik valakiért? Tudjon meg többet az öngyilkosságról és a megelőzésről!
(Forrás: SAVE - Suicide Awareness Voices of Education)
Ezek érdekelhetik még
- A lélektani krízisről. A krízisállapot kialakulásáról, jeleiről olvashat bővebben.
- Lelkisegély szolgálatok
- Öngyilkosságot elkövetettek hozzátartozói csoportja
- Öngyilkosság kamasz korban. Kamaszkorban előforduló leggyakoribb öngyilkossági rizikófaktorok, figyelmeztető jelek felismerésében segít szülőknek, családtagoknak, barátoknak.
- Mit tehet, ha öngyilkossági gondolatai, érzései vannak
- Prof. Dr. Rihmer Zoltán betegtájékoztatója a depresszióról és a bipoláris betegségről
